Koli és diákmunka, avagy az egyetemi élet

diákmunka

Azt hiszem kijelenthetem, hogy életem eddigi legmeghatározóbb és legnehezebb időszaka volt, amikor felköltöztem a fővárosba, hogy egyetemre járjak. Azon szerencsések közé tartozom, akiket felvettek állami ösztöndíjas képzésre. Emellett kollégiumokat is megpályáztam, és felvételt is nyertem egybe az egyetem közelében, így hihetetlen nagy volt a boldogság a családban, hogy minden összejött nekem.

Nagyon nehéz volt azonban felcipelni a fél életemet egy teljesen új, idegen helyre. Ráadásul ahhoz is hozzá kellett szoknom, hogy egy ismeretlen emberrel cuccolok össze, és valószínűleg egy teljes évig vele is fogok együtt élni.

Azonban a kollégium felülmúlta minden elvárásomat, sokkal jobbnak bizonyult annál, mint amilyen rémtörténeteket hallottam róla korábban. Tiszta, rendezett, van elég hely a dolgaimnak és nem is omlik rám a fal alvás közben. Pár hónap alatt sikerült mindent megszoknom és berendezkednem, azonban ekkorra már más problémákkal kellett szembesülnöm.

Ugyan szüleimtől a kezdetektől fogva kaptam anyagi támogatást, valamint a kollégiumot is fizették nekem, szerettem volna kicsit a saját lábamra állni, és legalább a megélhetésem költségeit fedezni. Gondolok itt az ételekre, a vásárlásokra, az egyéb bulikra és programokra.

Így hát el is kezdtem diákmunka után keresgélni, ugyanis a szobatársam egy remek iskolaszövetkezetet is ajánlott. Ez a TopiWork Iskolaszövetkezet volt, akikről előzőleg nem hallottam még.

Az oldalukra fellépve egyből nekiláttam a keresgélésnek. A munka típusa, az elvégzésének helye, valamint különböző kategóriák szerint tudtam szűrni a diákmunka lehetőségeket. Mivel én informatikát tanulok, így elsősorban valami olyan munkát kerestem, ami valamilyen szinten ehhez kapcsolódik. Be is jelöltem az “IT” kategóriát, és rengeteg nagyon jó lehetőséget dobott ki.

Meglepetésemre egyből találtam egy nagyon szimpatikus lehetőséget, ami programozást és különböző projekteket foglal magában, ráadásul mindezt más diákok környezetében. Ennél jobbat tényleg nem találhattam volna!

A nevem, az e-mail címem és a telefonszámom megadásával, valamint az önéletrajzom elküldésével jelentkeztem is az állásra. Az iskolaszövetkezet fel is vette velem a kapcsolatot, majd egy személyes beszélgetésre is sor került, ami után továbbküldték adataimat a munkáltatónak.

Onnantól nem volt más hátra, mint várni, hogy jelentkezzenek. Borzasztóan izgultam, hiszen még sosem volt munkahelyem, és sosem jelentkeztem semmilyen állásra sem, így nagyon féltem az elutasítástól. Egyik reggel azonban egy olyan e-mail fogadott, amiben gratuláltak nekem, hiszen továbbjutottam a következő fordulóba, ami szintén egy személyes interjú lesz.

A sok aggodalom ellenére simán ment minden és felvételt nyertem az állásra. Hihetetlenül boldog voltam, és igazán büszke voltam magamra. Ezután kezdődhetett az adminisztrációs folyamat, aminek nagy részét az iskolaszövetkezet intézte helyettem. Mindez hatalmas segítség volt, és minden nagyon gördülékenyen ment nekik hála. A weboldalon kellett csupán regisztrálnom, megadnom a szükséges adataimat, majd a belépéshez szükséges dokumentumokat online kiállították nekem, és ezeket elektronikusan alá is tudtam írni.

Amint minden papírmunkával és egyeztetéssel végeztünk, nem volt más hátra, mint a munka megkezdése. Már az első napom remekül telt, mindenki nagyon nyitott és segítőkész volt, remekül éreztem magam a munkakörnyezetben. Ráadásul oldotta a kezdeti feszültséget, hogy más diákokkal töltöttem a munkaidőm nagy részét.

Azóta is itt dolgozom, már jó pár hónapot lehúztam a cégnél. Rengeteget fejlődtem és barátságokat is kötöttem. Sosem hittem volna, hogy ennyire imádni fogom az első munkahelyemet, és őszintén szólva nem is szeretnék egy darabig elmenni innen. Tudom, hogy itt még rengeteg lehetőség vár rám, és ez nem másnak köszönhető, mint a TopiWork Iskolaszövetkezetnek, hiszen nélkülük nem dolgozhatnék itt.