Hányszor lehet egy kollégiumi szobát átrendezni egyetlen félév alatt? A fiam szerint ötször, és ő tudja, mert szeptember óta már a harmadiknál tartanak. Az első héten az ágyak a fal mellett álltak, a két íróasztal az ablak előtt, a második héten az egyik ágy átkerült a sarokba, mert a radiátor túl meleg volt. Az ötödik változatnál, mondta, már a szekrényt is mozdítják, csak a gondnok még nem tud róla.
Szeptember elején én vittem be a holmiját. Két bőrönd, egy doboz könyv, egy kis hűtő, amit a nagyanyja ragaszkodott hozzá, hogy legyen, és egy zacskó házi pogácsa, mert pékként nem tudok üres kézzel menni sehova. A közös konyhában a hűtőn névvel ellátott polcok voltak, a mosógép mellett egy kézzel írt beosztás, a folyosón pedig az a jellegzetes szag, amit minden kollégium ismer: mosópor, rántotta és frissen festett fal.
A szobatársa akkor még nem érkezett meg, csak annyit tudtunk, hogy egy félévre jön, külföldről.
Októberben, amikor először mentem vissza látogatóba, ez a szobatárs nyitott ajtót, és onnantól minden másképp alakult, mint terveztem.
Néhány nappal később már a Hollywood Nyelvstúdió oldalát böngésztem, de előbb jött egy kínos perc az ajtóban. A szobatárs egy portugál fiú volt, mosolygós, és rögtön a pogácsa felé nézett. Kezet nyújtott, mondott valamit, én pedig csak álltam a küszöbön a zacskóval. Hajnali háromtól állok a kemence mellett, a vevőkkel a pult fölött bármiről elbeszélgetek, de angolul egy köszönésnél tovább nem jutottam. A fiam fordított, a portugál fiú udvariasan bólogatott, és én hazafelé az autóban azon gondolkodtam, hogy ötvenkét évesen hol kezdi az ember.
Otthon beléptem egy Facebook-csoportba, ahol felnőttek a nyelvtanulás buktatóiról kérdeznek egymástól, és sorban feltettem a kérdéseimet. A válaszok jobban segítettek, mint gondoltam.
Az első kérdésem az volt: lehet-e ötven felett elkezdeni úgy, hogy az iskolában csak oroszt tanultam? A legtöbben azt írták, hogy lehet, csak nem úgy, ahogy annak idején, padban ülve, szavakat magolva.
A második: mi van, ha a munkám miatt nem tudok esténként leckét írni? Este nyolckor én már alszom, mert fél háromkor csörög az óra, és ezt a csoportban mindenki megértette. Többen azt tanácsolták, ne a leckeírással kezdjem, hanem azzal, hogy minél többször szólaljak meg, akár hibásan is.
A harmadik: melyiket választanám, csoportot vagy egyénit? Itt jött az első link. Egy asszony, aki elmondása szerint hatvan felett kezdett nyelvet tanulni, csak bemásolt egy címet azzal, hogy nézzem meg, a link szövege ennyi volt: Nyelvtanulás – Hollywood Nyelvstúdiók. Rákattintottam, és azt olvastam, hogy ott nem csoportban ülnek, hanem mindenki egyéni program szerint halad, és ha elakad, a tanár ott van mellette.
A negyedik: honnan tudom, hogy nem dobok ki pénzt az ablakon? Erre már magam kerestem meg a választ a Hollywood Nyelvstúdió oldalán: a próbaóra ingyenes, és a jelentkezés semmilyen elköteleződéssel nem jár. Azt is láttam, hogy a cég saját oldala szerint a Google-értékelésük 5.0, több mint 2 000 vélemény alapján.
Az ötödik kérdésemet már szinte szégyelltem feltenni: mit mondjak a portugál fiúnak, ha legközelebb ő nyit ajtót? Erre valaki csak annyit írt, hogy a nyelvtanulás nem a nagy mondatokkal kezdődik, hanem egy kérdéssel, például hogy ízlett-e neki a pogácsa.
A jelentkezést másnap kitöltöttem a próbaórára, a pult mögött, zárás után. Délben végzek a pékségben, így a délutánok szabadok, és a feleségem szerint ez az első hobbim húsz év óta, ami nem a kemencéhez kötődik.
November közepén megyek újra a kollégiumba, megint pogácsával, mert ez nem változik. A szobát addigra biztosan átrendezik még egyszer, a fiam pedig már előre nevet azon, hogy az apja angolul akar köszönni. Hadd nevessen. Nem leszek hibátlan, de ha a portugál fiú megint ajtót nyit, legalább azt meg tudom kérdezni tőle, hogy ízlik-e neki, és ezt a mondatot már a Hollywood Nyelvstúdió próbaórájáról viszem magammal.